Szávaszentdemeter (szerbül Сремска Митровица / Sremska Mitrovica, horvátul Srijemska Mitrovica, Mitrovica, németül Syrmisch Mitrowitz), az ókori Sirmium, város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.
A város a Szerémi-síkság, a Macsói-síkság és a Tarcal-hegység (Fruška Gora) találkozásánál a Száva bal partján fekszik. Területe a hozzá tartozó falvakkal együtt 73 153 hektár, népessége 85 328 fő.
Nevét az itt született ortodox vértanúról, Szent Demeterről, valamint a tiszteletére szentelt ősi templomról kapta.
A mai város területén ősi illír-kelta település állott. Az i. e. 1. században a rómaiak hódították meg az akkori Sirmiumot. A város gyors fejlődésnek indult és az 1. századra colonia rangra emelkedett. Colonia Flavia Sirmium különleges stratégiai és katonai jelentőséggel bírt. Traianus, Marcus Aurelius és Claudius innen indította a környező területek elleni hadjáratait. A 3. század közepétől az egész pannon térség kereskedelmi központja, amely fontos személyeket is adott a birodalomnak. Itt, vagy a város környékén született Decius, Aurelianus, Probus és Maximianus császár, ők valószínűleg valamennyien romanizált illírek voltak, valamint a város névadója, Szent Demeter. Fejlődésének csúcspontját a tetrarchátus idején érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike volt. Császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt.
A kereszténység elterjedése után püspöki székhely lett. Az 5. században a virágzásnak a hun hódítás vetett véget, akiket a keleti gótok, majd a gepidák követtek. II. Jusztinianosz alatt a Bizánci Birodalom része lett, majd a 6. században a Szerémséget az avarok foglalták el, Sirmiumot 582-ben a földig rombolták. Az avarokkal együtt a Szerémségbe ekkor szlávok telepedtek le.
820-ban a bolgárok kezére került a város, és a 845. évi paderborni békeszerződés is a kezükön hagyta. A bolgárok a kereszténység felvételével újra püspökséget alapítottak itt. A magyarok honfoglalása után a város felváltva hol Magyarországhoz, hol a Bizánci Birodalomhoz tartozott. 1180-ban a bizánciak távozása után a város romokban hevert, a Szent Demeter monostort a magyarok várrá építették át. A 13. században az újjáépült város a Szávaszentdemeter (civitas Sancti Demetri) nevet kapta, mely oklevélben 1362-ben fordul elő először.
A török hódítás nyomán magyar lakossága északra menekült és ettől kezdve szerb város lett és majdnem egy évszázadig Szerbiához tartozott. 1521-ben a város és az egész Szerémség hosszú időre török kézre került. A török uralom teljesen megváltoztatta a várost, mely a keleti városok sajátosságait (széles utcák, dzsámik, minaretek) öltötte magára. A törökök innen igazgatták a Szerémséget. A pozsareváci békével a város felszabadult a török iga alól és a Habsburg Birodalom része lett. A 18. század közepétől a 9. péterváradi katonai határőrvidék székhelye lett, melynek itt létesült parancsnoki központja. A város a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Mitrovicai járásának székhelye volt.
